Karcag lement, most jöhet Csanak. :)

Szokásos vigalomban, alkotásban és fáradtságban telt a hét, hogy ti is lássátok, miről maradtatok le, itt egy képtár. (a kompromittáló képeket most, nagy nyilvánosság előtt tagadom le. Az nem is úgy volt, tekintetes bíróság...!)

Karcagi munkatábor

Alant egyetlen szabadnapom termését látjátok.

Megint Karcag...

Megint tábor.
A szokásokhoz híven az első két napot bemelegítéssel töltjük, ekkor ezekhez hasonlatos holmikat állítunk elő közösen:

Vágólaptartó, amelynek hátoldalán vasalófelület található, elől pedig zseb a kisebb vonalzóknak, vágólapoknak.

Varrógéptakaró, amelyen elől zsebek vannak a zsinórnak, a talpnak és a többi vacaknak.
Ha akarsz rá rátétet, lehet hátul a zseb. :)
Mindenki a maga gépére méretezi majd a cuccost, én a Veritasra csináltam.

És végül egy cérnagyűjtő izé, amit a mágneses gombostűtartó rögzít, de bedughatod a gép alá.

Mindhárom cuccost az ép szélekből  varrt minta díszíti, végre értelmet nyert a gyűjtésem és barátaim kedves adakozása. :)







* * * *

Aztán jön a nagytábor, amikor én ezt a kisméretű hónaljtáskát tanítom.

Crazy technikával készítjük a fedlapot, amit haladó, kombinált öltésekkel díszítünk. 

Mostanában rá vagyok kattanva erre a lilára, még szerencse, hogy az anyagboltok (hét boltban voltam ezért az anyagért) gyér lila választékát ellensúlyozza a jysk egy pont olyan színű lepedő árusításával.   

A többi napon Évi barátőmtől tanulhattok passziánszt,. még pedig orosz módra, Györgyi pedig várost épít veletek görög módra. :)

Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan!

Találkozunk Karcagon!

Megtisztelő feladat...

... megnyitni egy kiállítást, főleg, ha egy új, lelkes foltos társaság első bemutatkozásáról van szó.

„Van, ki kincseit bankban őrzi,

Van, aki párnája alatt.

Az enyémek foltokba varrva,

Gyönyörködtetnek nap-mint-nap”

<!--[if !vml]--><!--[endif]-->

MEGHÍVÓ

Folt Barátok Társasága

Szeretettel meghívjuk Önt, családját és barátait a Folt B.T. első kiállításának megnyitójára.

2011. április 4-én 17 órakor

A kiállítást megnyitja Kacsuk Éva, a Magyar Foltvarró Céh vezetőségi tagja.

Helyszín: Munkás Művelődési Központ, Dunaújváros, Apáczai Cs. J. u. 11.

A kiállítás megtekinthető: április 4-16-ig

Hétfőtől szombatig: 8-19 óráig

Csatlakozom én is a szíves invitáláshoz. :)

Gyors táska

Újabban fura értelmet kapott a varrásom. Nagy a baj a családban, a nagy baj sok orvossal jár, az meg sok hálapénzzel.
Még nem varrtam soha orvosnak, de a mostani néni nagyon helyes, nővérem szerint olyan korú, mint mi, szerintem fiatalabb, mindenképp nagyon helyeske, törékeny, picike és ehhez képest olyan kemény a melója, hogy én a 10 perc ottléttől is padlót fogtam. Ő mondja meg, ki mennyi sugarat kapjon a kis rohadék állatkájára. Sajnos mi is azért voltunk.

Az előtörténés az, hogy Veszprémben eldöntöttük Valival, hogy nem veszünk semmit. Aztán kiderült, hogy egy sarokra van egy kétszintes méterárubolt. Aztán az is kiderült, hogy a belépésünktől számítva kb. 10 perc van zárásig. Úgyhogy nem voltunk komoly bajban, csak ezt két rongyot sikerült ennyi idő alatt megfogom:

(Na jó, Vali kicsit nagyobbat fogott, neki volt még valami.)

És akkor tegnap este eldőlt, hogy már csak holnap találkozunk (egyelőre) ezzel a nénivel, úgyhogy gyorsan kell egy táska ebből. Sima ügy, van az a pofonegyszerű ferde szabású táska, amit egyébként négyzetekből szoktunk abszolválni, most 4 csíkból lett, belül sárga béléssel. Tépőzárat tettem a fül alá, mert sehol sem találom a mágneszárakat. (Itt ígértem meg magamnak, hogy a következő két összefüggő napomban rendet teszek a kócerájomban.)

Nem egy nagy húhaság, de én és a család szerette. Remélem a sugaras néni is fogja. A színe mindennek sokkal élénkebb, sajnos este telefonnal fotóztam, én kérek elnézést.

Farsang 2011

Ugyan nem varrás, de többet szuttyogtam vele, mint egy jobbfajta takaróval.
Történt, hogy Andor Vasember akart lenni farsangon. Főtt a fejem, de ekkor rájött, hogy az új szemüvege pont olyan, mint Harry Potteré. Úgyhogy az lesz. Fellélegzés, kötök sálat, varrok pelerint, villámot rajzolok, és kész. Pár este.
Majd az idő haladt, két hete a Drága rájött, hogy mégis inkább kedvenc szuperhősünk lesz, Anya telefonja is erre csörög, kedvenc színésze játssza, még szép, hogy ez lesz.

Hosszú fejben jelmezkészítés eredményeként visszahozattam az uram kocsijából a riszájkling műanyagpalackos szatyrokat, és kezdődött a modellezés. Alkar, felkar, comb, lábszár a flakon oldala. Csuklók (végül csak könyök maradt, comb és térd is tervezve, készítve volt) a flakonok aljából. Ekkor jöttem rá, hogy alig van normális, többküllős palackalj, szinte mind ugyanúgy néz ki.
Na, ezeket lefestettük együtt a kölkekkel, majd apjuk lefújta lakkal.
Aztán jött a kartonozás. Először a fejét modelleztem ki, a saját síbukójából. Persze, számolni kellett a felvétel, levétel kérdésével is, így keresni kezdtem sasszeget (mi időnkben asszem, így hívták), más néven milton-kapocs (?). Volt, az álla azzal rögzült oldható formában. Utána a törzs, aztán ráépíteni a kart, természetesen mindent ezzel a bizonyos sasszeggel. A cipője eredendően fekete, erre is jött egy kartonburok.
Maradt még a csicsázás, arany kartonból tettem rá plusz rétegeket, hogy legyen egy kis tömege. :)
Volt még egy szintén flakonalja a mellkasi világítós izének, itt a tervek között elemlámpa-beépítés szerepelt, de nem sikerült olyan laposat találni, ami elfért volna a jelmez alá. Maradt az alufólia, szépen csillogott ez is.
Aztán még körbe kellett tekernem egy síkesztyűt piros szigszalaggal. És már kész is volt.

Így sikerült:

Fejszerűség:

Technikai probléma, F1-es szívócsövet ugyanis nem építettem be a sisakba. Kellett volna. :)))

Azért remélem, vágjátok a hasonlóságot! Mint két tojás...:)

Ismét a fedélzeten...

Persze, itt voltam végig, tudjátok jól, csak írni nem volt időm. Jóvanna, ne nézzetek ilyen szemrehányón, ígérem, most már jobban fogok viselkedni.

Már amikor karácsony előtt varrtam gőzerővel, akkor tudtam, hogy ez tényleg méltó téma lesz a visszatérésre a virtuális beszédkényszeresek világába. Merthogy varrtam. Sokat.

Történt, hogy egy barátnőm kolléganője (továbbiakban K.) felhívott november elején, készítenék-e két szimpla takarót képekkel karácsonyig, amolyan Édesek és Mostohák stílusban, vagyis memory-quiltet. Egyet a barátnőjének, egyet a sógornőjének. Elvállaltam, és a Határtalanul alatt meg is vettük közösen az anyagokat.

Az első művelet a megfelelő technika megtalálása volt a fényképnyomtatáshoz.

- A Picture This nem jött be, egy börke tetején könnyen kopó színes paca a végeredmény.

- A Bubble Jet Set sajnos szintén nem, Margit barátném megerősített benne, hogy használati tárgynak (márpedig takarózót takaró kellett) nem jó, nagyon kopik a mosástól.

- Pjulcsi javasolt még egy dolgot, előre kezelt, A4-esre szabott pamutvászon. Felhívtam a hobbiboltot, ahol árulják ( mert valahol Hidegkúton van, azé az innen kicsit a világ vége), és ott mondta az eladó, hogy a cucc szuper és tartós, ha olyan nyomtatóval nyomtat rá az ember lánya, aminek festéke nem oldódik vízre. Na, persze, hogy nem találtam infót a patronon...

- Felhívtam még egy-két fénymásoló-nyomtató céget, ahol bármit bármekkorában nyomtatnak, másolnak, csak épp textilre nem. Na, ezt nem értem, nehogymá pont ez nem fér bele a profiljukba. Hülyék.

Volt egy biztos lehetőség, ezért nem aggódtam nagyon, csak az egy kicsit húzós árú. A VGC beszerzett egy új nyomtatót, ami bármilyen textilre, organzára, hurkolt kelmére nyomtat kb. A3-as méretig, vasalóprésezés után kész és 40 fokon mosható. Ennél maradtunk, bár 43 db kép esetében kisebb vagyon volt ez a módszer, de K.-nak fontos volt a minőség.

A köv. lépés a fedlap lett volna. K-nak nagyon tetszett a szabálytalanul keretezett, random stílusban összerakott quilt, de ennek csak egy hátulütője volt. Ezt nem lehet egy papíron (gépen) megtervezni, színezgetni, vagyis lehet, de akkor tovább tart, mint megvarrni. Nem akartam ezzel elcseszni a rohamosan fogyó időt, ezért rögtön varrni kezdtem. Hatféle anyagom volt takarónként, csináltam különböző mintás darabokat egyszerű blokkokkal (csillag, vadlibák, nine-patch, gyorstechnikás forgók), illetve a képeket bekereteztem három oldalukon különböző szélességű csíkokkal. Aztán kiraktam a szőnyegre a képeket szétszórva, kb. akkora területre, amekkorának a quiltnek a végén kellett lennie (140x200). A hézagokba pakoltam egyenletesen leosztva a mintás blokkokat, majd az egyik sarokból elkezdtem feltölteni a "lukakat", vagyis további csíkokkal növeltem a képek körüli területet. Így szép lassan összevarródtak a képek, csak arra kellett figyelnem, hogy a színek/anyagok hogy következzenek, illetve, hogy pontosan illesszem a részeket. A végére lett hat nagy téglalapom, már csak ezeket kellett összejátszanom.

Utána jött az élvezetes rész, amit eddig marhára nem szerettem. A rétegezés. Utálok fércelni, de mindig sokat férceltem eddig, mert azt jobban utálom, ha a gép elnyomja tűzés közben a rétegeket. El is határoztam, hogy ragasztani fogok, amit eddig csak egyszer vetettem be egy falvédőnél, nagyobb rongynál még sosem. Meglepően könnyen ment, itt köszönném meg leszármazottaim és az apjuk hathatós segítségét (a második takarónál már olyan profi volt a fiam is, hogy csak na, pedig tőle aztán igazán messze van a rongyozás). Semmi férc, rétegenként, csíkonként fújás, óvatos kihajtás, tapicskolás. Ennyi. Semmi folt, semmi keményedés, semmi átütés. És tart, mint az atom. Hehe.

Jött a tűzés, minden varrásvonalon, árokban tűztem, és ez is ment , mint a karikacsapás, alig akartam elhinni. Itt a következőknek lehetek hálás: elsősorban az Auróra felső-anyagtovábbítójának, egy kincs, higgyétek el, egy kincs. Akinek még nincs, azonnal húzzon el a VGC-be vagy Szép Gáborhoz, és szerezze be a megfelelőt a gépéhez. Állítólag már bármire lehet kapni. Második szereplő a gumikesztyű, ebből is az orvosi, végre anyámtól kaptam kisméretűt, mert az én csülkeim elég apróra sikeredtek és ha nem jó a méret, akkor a kezed csúszkál benne, és nem tudod letapasztani a tűzendő felületet. ezzel olyan félóránként kellett emgállnom, mert állat módjára izzadt benne a tenyerem, meg zsibbadt a vállam is persze, úgyhogy volt tornika-kézmosás elég sűrűn. Szintén sokat segített az aranyhegyű tűző géptű (by Szép Gábor), hát lehet, hogy csak parasztvakítás, de nem kopott el a két takaró alatt, pedig ezek nem voltak apróságok. THX, Gábor!

Az utolsó(előtti) fázis a szélek elszegése volt, amit teljesen renitens módon oldottam meg. Mivel nem akartam pántozni, illetve az általam stircelt szegélynek nevezett módot is hanyagoltam volna, ezért csak egy lehetőségem adódott: A hátlapot is méretre vágtam és a hátlap és a fedlap szélén lévő keret varrásszéleit összefordítva, pontosabban befelé, egymás felé fordítva egyszerűen letűztem. Egyszerűnek hangzik, de sok csapdája van. Első mindjárt a sarok, mint minden szegésnél. Itt azért van rutinom, szépen tudtam derékszögre hajtani mindkét réteget, egyiket megtűztem, míg a másikat behajtottam. Így pontosan takarták egymást. Másik csapda a rétegek elmászása egymáson. Na, itt is segített a felsőtovábbító, meg persze az, hogy mindig csak kis szakaszokat fogtam össze és rögtön tűztem. Ezt azért igazán lefércelhettem volna (ajánlom is annak, aki ezt a módot beiktatja), de hát a határidő és a rutin nagy úr, lenyomtam, nem is lett vele semmi különös. A végén kicsit rágőzöltem, hogy szépen összeérjen a széle.

Volt egy utolsó feladat, kis táblácskát hegesztettem a rongyok hátuljára, személyre szólót (kitől-kinek), dátummal. Ehelyt mondanék köszönetet Évinek a textilsarok.hu-ról, amiért megajándékozott egy ilyen klassz anyaggal, amin előrenyomtatott, jobbnál-jobb címkék voltak. Csak bele kellett hímeznem géppel a szöveget és kézzel felvarrnom. Királyság. :)

Na, ennyi.

És ilyenek lettek. Az uram még gyakorolhatná a "hogyan tartsunk nagyobb quiltet feszesen"-mutatványt. :)

Drágáim, buék nektek, sok rongyot, sok varrnivalót, még több ötletet!

Ja, és boldog 11-et az én Kisebbik Drágámnak!

Játék Cicónál...

Egy ideje leszoktam az ilyesmiről, mert mindenhol más nyer...

De hátha. :)))

Kösz, Cicó!

Foltversek - Radnóti: Két karodban

A következő forduló eredményét mutatom most nektek, bár talán már sokan láttátok a Foltversek blogján.

A költemény a következő:

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

(Hosszas) firkálgatásaim (végső) eredménye ez lett:

A színeket nagyon átgondoltam, az alapot még nyáron festettem kolombusszal, a sárga a nárciszból maradt, a piros régi festés, de nagyon szép élénk.

A sárga jelképezné a halál kapuját, a körülötte lévő rész a borzalmas világot, a piros természetesen az élet a szerelem jele.

Az ölelkező pár külön bélelve készült, teljesen elválik az alaptól, csak pár öltés tartja.

A tűzéssel próbáltam hangsúlyozni az alapot, alant vasvillák meredeznek rémesen.

Íme a végeredmény:

Egy közeli a párról, amelyet újra kedvenc öltésemmel és a vastag (és folyton elszakadó) gomblyukvarró cérnával hangsúlyoztam.

Amúgy meg rengeteg minden történt/történik az életemben, és ezek között csak egy mellékes vonal a karácsony közeledte. :)

De varrtam a múlt héten egy jópofa karácsonyi képet is, amit azon iziben elajándékoztam kedves kolléganőmnek, persze, hogy fényképet nem készítettem. De majd megkérem őt...

FOLTVERSEK

Volt eddig a Kultúraquiltek, annak vége lett.

De nem pihenhetünk, mert itt az újabb együttvarrás, mégpedig a FOLTVERSEK, amit szintén Ildi koordinál, és a lényege az, hogy egy adott verset olvasva kell varrnunk egy A4-es méretű quiltet.

Az első fordulónak ma volt a határideje, a vers ez volt:

William Wordsworth: Daffodils

I wandered lonely as a cloud

That floats on high o'er vales and hills,

When all at once I saw a crowd,

A host, of golden daffodils;

Beside the lake, beneath the trees,

Fluttering and dancing in the breeze.

Continuous as the stars that shine

And twinkle on the milky way,

They stretched in never-ending line

Along the margin of a bay:

Ten thousand saw I at a glance,

Tossing their heads in sprightly dance.

The waves beside them danced; but they

Out-did the sparkling waves in glee:

A poet could not but be gay,

In such a jocund company:

I gazed--and gazed--but little thought

What wealth the show to me had brought:

For oft, when on my couch I lie

In vacant or in pensive mood,

They flash upon that inward eye

Which is the bliss of solitude;

And then my heart with pleasure fills,

And dances with the daffodils.

Érdekessége, hogy Szabó Lőrinc fordításában a nárciszok átváltoztak Tűzliliommá. De létezik egy másik fordítás is, Kántás Balázs munkája, ami így hangzik:

Arany nárciszok

Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák

Amikor feljöttek a csillagok
s az ég sárga fényárba borult
tovább táncoltak a nárciszsorok
aranyba öltözött a Tejút
tízezret láttam egy pillantásban
s gyönyörködtem a végtelen táncban

A hullámzás nem ért véget
és pattogtak a virágszikrák
azt hittem, a láng eléget
a költő boldog, ha ilyet lát...
s én csak egyre néztem a virágok vad táncát
csodálkozva, mily gazdag és pazar kavalkád

Gyakran, mikor csak egymagam vagyok
és elmém messze, távoli tájakon jár
megtalálnak régi gondolatok
s egy elfeledett, csodálatos látomás
akkor szívem is a nárciszokkal táncol

boldogan, kitörve e szürke világból.

Na most, ebből ez született, a blogon olvashatjátok, miért.

Megint festettem

Múlt vasárnap zajlott a "Szokásos Őszi Konyhaösszerondítós Festés Kicsodáéknál" című esemény, amelyre végre eljutottam. (tavaly pont aznap ötyéztünk a kulturaquiltesekkel).

Isteni volt a társaság, csupa olyan ember, akiket nagyon szeretek. Már az ottlét is remek volt, végre személyesen találkoztam Arcival, aki pont olyan, mint képzeltem és mégsem. Mert még annál is jobb fej. :)

Aztán megismerkedhettem Vio két nagyobbjával, akik szintén nagy fazonok, Gerdababának nagyon jó dolga van. :) (Innen is csókoltatom Ambrust, aki a világ legjobb festősegédje.)

Ott voltak a rég nem látott barátnéim, jót dumáltunk, vidultunk, de hát mégiscsak a festés volt a fő vonulat, tehát térjünk rá arra.

Már rég ki akartam próbálni egy bizonyos ausztrál illetőségű hölgy színkeverési receptjeit, B-Ildinél láttam régebben, azóta csurgattam a nyálam. Na, majd most!

Végül Vioval összefogva kipacsáltuk a keverékeket, kicentiztük a pixisekbe a festéket, aztán vártuk a csodát.

Nem mellékesen festettem egy pár érdekes színű anyagot, mert nagy szükségem van rá. Tudjátok, nárciszsárgára... erős hiány mutatkozik nálam sárga anyagokból. Na, most is másodikra sikerült. Aztán kuktáskodtam Némának, érdekelne, hogy milyen végeredménnyel.

A sorozat a Rainbow of Jewels nevet viseli, az alapszínek mindhárman kevertek: violet, salmon, teal.

A két alsó (a lazac és a lila) a két alapszín. A harmadikból nem festettem simán, mert azt másra használtuk fel.

A legfelső barnát tulképpen a csajoknak kevertem, de aztán annyira megtetszett, hogy újra megprbáltam magamnak is.

A lányok inkább fonalakkal próbálkoztak, náluk láthatjátok a végeredményt.

Jó kis nap volt, kicsit beárnyékolta, hogy estére teljesen lebetegedtem. (már jól vagyok)

Azt hiszem, több receptet is ki fogok próbálni, ez a mostani nagyon teszik. Hogy mire lesznek jól ezek a fáradt színek, nem tudom, de tetszik a márványozottságuk, a melegségük, szóval valahogy csak összevarrom őket majd idővel.